Ahogy amit én főzök

Üdvözlöm a betérőket!
Blogom írásának elsődleges célja az, hogy az örökké elvesző receptjeim - melyek legyenek akár cetlire, füzetbe, számítógépre be- és legyezve - elérhetővé válljanak. Ez azért nem jelenti azt, hogy rendetlen lennék, de már annyi mindent készítettem, hogy sokszor nem is emlékszem az ételre, süteményre egyáltalában hogyan is nézett ki!

2010. február 24., szerda

Gépi fehér kenyér

Lassan már 3 éve, hogy a "saját" kenyerünket esszük. Na jó, nem a szó szoros értelmében, hiszen - annak ellenére, hogy van búzánk - nem saját lisztből készül, de azért mégis csak a mi kenyerünk. A lényeg, hogy egyetlen pék sem izzadt bele a kenyerünk tésztájába és nem csapkodta a kifli végével a bogarakat a pékségben. (Szegény dédnagyanyám mindig levágta a kifli végeit mondván, hogy a pék azzal csapkodja a bogarakat a pékségben! Ez a kitalálmány - mert én még nem láttam ilyent, pedig az édesapám pék volt - valószínűleg csak az ő képzeletében élt, de lelki szemeim előtt még ma is látom a pékségben rohangáló péket kezében egy kiflivel és kergeti a bogarakat.)



Szóval 3 évvel ezelőtt születésnapom közeledett - mint minden rendes nő, én is munkaszerszámot kaptam - és a párom meglepett egy kenyérsütő géppel. Azóta is használom, márkáját tekintve Moulinex. Kétlapátos, többféle kenyérsütési funkcióval, külön dagasztási, sütési, időzítési lehetőséggel megáldva. Szeretem, mert a kelt tésztákat is ebben szoktam ledagasztani, megkeleszteni is.
Használtam a géphez adott receptes könyvet is egy ideig, aztán kaptam ezt a receptet, amit azóta is használok úgy a gépi-, mint a sütőben való sütéshez:

Gépi kenyér
323 ml víz
3 km. só
1 nm. cukor
1/3 élesztő
1 ek. zsír
60 dkg liszt (BL 55)
sütési program: 1-es (3 óra 20-25 perc)

Utolsó dagasztásnál - amikor már csak 1 óra 50 perc van hátra - kiveszem a lapátokat, így csak 2 pici kis luk marad a kenyér alján.





Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin