Ahogy amit én főzök

Üdvözlöm a betérőket!
Blogom írásának elsődleges célja az, hogy az örökké elvesző receptjeim - melyek legyenek akár cetlire, füzetbe, számítógépre be- és legyezve - elérhetővé válljanak. Ez azért nem jelenti azt, hogy rendetlen lennék, de már annyi mindent készítettem, hogy sokszor nem is emlékszem az ételre, süteményre egyáltalában hogyan is nézett ki!

2010. február 25., csütörtök

Borsikafüves sült sertéscomb-fonat


A hét végén megint 2 jól megtermett disznó esett áldozatul az élelmiszerfelhalmozásnak. Bőven készítettünk kolbászt, stifit, hurkát, szalonnát, töpörtyűt, raktunk el húst is és minden jót, ami egy disznóból csak kihozható. Szombaton szerencsétlenségünkre kisebb-nagyobb intenzitással esett az eső, vasárnap persze - az időjárásjóst meghazudtolva - hét ágra sütött a nap.
Korán reggel éppen a húsokat csomagoltam, azon gondolkodtam, hogy mi a csudát főzzek. A párom rántott májat kért - mert az előző napi nem volt neki elég, szerintem pedig DE -, a gyerkőcök rántott húst. Aztán eszembe jutott, hogy a héten vettem borsika füvet (csombort). Emlékeztem rá, hogy van borsika füves receptem. Miután végeztem a húsokkal, meg is kerestem és elkészítettem a húst:

Borsikafüves sült sertéscomb-fonat
személyenként 2-3 szép szelet comb kiklopfolva
só, borsikafű

A kiklopfolt húsokat sózom, borsikafűvel meghintem. Késsel "szalagokat" vágok belőle, de az egyik végét lehet egyben is tartani, így nem kell két helyen megtűzni fogpiszkálóval. Hármas fonatot készítek, a végét fogvájóval megtűzöm. Kevés zsiradékon kérget sütök rá, majd egy tepsibe teszem - a sütésből visszamaradt zsiradékra egy kávépohárnyi vizet öntök, felforralom a serpenyő aljából a finom ízeket - ráöntöm a serpenyő tartalmát, esetleg egy kevés fehérbort öntök alá, alufólia alatt puhára párolom, majd megpirítom.
Burgonya pürével és savanyúsággal tálalom.




Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin