Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Napfényes délután!

Ma délután nem volt jobb dolgom, mint fényképezőgéppel a kezemben kint sétálgattam az udvaron és vártam az ihletet, hogy mit is fényképezzek le. Nagyon szép napsütéses idő volt, aki ma sétálással, kirándulással tudta tölteni az idejét az igazán szerencsésnek mondhatja magát.

Séta közben vettem észre, hogy a halak is a felszín közelében úszkáltak, dobtam be egy adag szárított kenyérkockát, azt csipkedték. Sajnos sem a látványt, sem a csámcsogó hangot nem tudom így vissza adni, de érdekes nézni, hallani őket.

Nem egy gusztusos látvány, de ez is a természethez tartozik. Remélem idén sok béka lesz, mert az enyhe tél miatt valószínűleg el fognak bennünket lepni a szúnyogok. A melegebb idő beköszöntével a békák hangos brekegése az este és az éjszaka szerves része. Egyébként a békák nagyon jó meteorológusok is, hiszen már időben jelzik az eső közeledtét. Meleg nyári estéken egy pohárka finom borral a teraszon ücsörögve a legjobb zenei aláfestés.

Az idei év első gidájával a legkisebb lányom ismerkedik, vagy a gida vele?

Egy kis csizmaszagolás

"Unio"-s kecskejátszótér! Mert ugye az állatnak is biztosítanunk kell a megfelelő mozgásteret, mozgáslehetőséget, kellő kilátást a farönkök tetejéről a tájra :) A kiskecskék rivalizálós, erőfelmérős, verekedés, magasugrós, távolbaugrós színtere az elkerített területen belüli fák csonkjai.

Gyarapodunk, gyarapodunk...

Nem indultunk hízásnak, de nem is a pénztárcánk vastagodott meg, hanem az állomány! 3 kis lénnyel lettünk többen, ő itt Pille névre hallgató kislány! Igazán kalandos a története:

Testvérével együtt vasárnap délelőtt látta meg a napvilágot. Elég elevennek bizonyult mind a kettő, de a bátyuskája kicsit rámenősebb, erősebb, olyan kis tülekedős fajta, aki nem igazán akart osztozkodni az anyukán. Szegénykét mindig félretolta, elette előle a betevő tejet.

Estére igencsak legyengült, ezért a párom kibélelt egy dobozt szalmával és délután 4 óra körül behozta "szobakecskének". Olyannyira le volt gyengülve, hogy sem állni nem tudott, de még a kis fejecskéje is csak nyeklett-nyaklott.  Cumisüvegből (inkább kólás) kecske tejet adtunk neki, 3 óránként etettük. Este a 10 órás etetés már rendben zajlott, állt a lábán, egyedül tudott cuclizni, szépen elmekegtünk egymásnak.

Hétfőn délután már vissza is vittük az anyukájához, már egyedül is boldogul.

Jön a tavasz!

Már nagyon várjuk. Nyílik a krókusz, mintha zöldebb lenne a fű, a napnak már nem csak fénye van, hanem érzem ahogy süt. Miután elolvadt a hó, kiengedtük az állatokat is,  télen egy nagy körbekerített füves részen vannak, de ilyenkor csak szárított takarmányt kapnak.

2 kecske - és persze az előtérben lévő gida is - kivételével valamennyinek hamarosan gidái lesznek. Lényeges a jó takarmány, hogy a zsíros tejjel kellő képpen tudják a kicsinyeiket táplálni. A jó idő beáltával egész nap kint legelésznek, csak éjszakára kerülnek körbekerített, fedett részre.

És persze a ház őrzője is vigyáz rájuk:

Jól eső érzéssel tölt el, ahogy kinézek az ablakon és láthatom az állatokat. Jó érzés gondoskodni valakiről - nem valamiről! - ők is nagyon hálásak, meghálálják a gondozást, törődést. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egészségesek, gyarapodnak, sokasodnak, ellátnak tejjel, amit fel tudok használni.

A gyerekeim is más szemmel néznek az állatokra, gondoskodnak róluk, szeretik, símogatják, becézgetik őket. Ha engedném, akkor talán a giliszta és a vakond is házi kedvenc lenne.