Ahogy amit én főzök

Üdvözlöm a betérőket!
Blogom írásának elsődleges célja az, hogy az örökké elvesző receptjeim - melyek legyenek akár cetlire, füzetbe, számítógépre be- és legyezve - elérhetővé válljanak. Ez azért nem jelenti azt, hogy rendetlen lennék, de már annyi mindent készítettem, hogy sokszor nem is emlékszem az ételre, süteményre egyáltalában hogyan is nézett ki!

2010. március 10., szerda

Gyarapodunk, gyarapodunk...


Nem indultunk hízásnak, de nem is a pénztárcánk vastagodott meg, hanem az állomány! 3 kis lénnyel lettünk többen, ő itt Pille névre hallgató kislány! Igazán kalandos a története:

Testvérével együtt vasárnap délelőtt látta meg a napvilágot. Elég elevennek bizonyult mind a kettő, de a bátyuskája kicsit rámenősebb, erősebb, olyan kis tülekedős fajta, aki nem igazán akart osztozkodni az anyukán. Szegénykét mindig félretolta, elette előle a betevő tejet.


Estére igencsak legyengült, ezért a párom kibélelt egy dobozt szalmával és délután 4 óra körül behozta "szobakecskének". Olyannyira le volt gyengülve, hogy sem állni nem tudott, de még a kis fejecskéje is csak nyeklett-nyaklott.  Cumisüvegből (inkább kólás) kecske tejet adtunk neki, 3 óránként etettük. Este a 10 órás etetés már rendben zajlott, állt a lábán, egyedül tudott cuclizni, szépen elmekegtünk egymásnak.



Hétfőn délután már vissza is vittük az anyukájához, már egyedül is boldogul.

1 megjegyzés:

Atkáriné Terike írta...

Minden nap megnézlek titeket!

LinkWithin