Ahogy amit én főzök

Üdvözlöm a betérőket!
Blogom írásának elsődleges célja az, hogy az örökké elvesző receptjeim - melyek legyenek akár cetlire, füzetbe, számítógépre be- és legyezve - elérhetővé válljanak. Ez azért nem jelenti azt, hogy rendetlen lennék, de már annyi mindent készítettem, hogy sokszor nem is emlékszem az ételre, süteményre egyáltalában hogyan is nézett ki!

2010. március 11., csütörtök

Derelye (barátfüle)



Igazi csapatmunka volt a mai ebéd elkészítése. A gyerekeim egész évben nem betegek, de ilyenkor - év elején - mindegyik megnáthásodik és köhög. Eddig a kicsi volt itthon és a középső ment az óvodába, ma viszont csere volt. Mondhatni "melegváltás" volt. Noémi nagyon szereti a barátfülét, ezért ma azt készítettem, hozzá pedig lencse levest.
Reggel kitakarítottunk, addig főtt a leves - egy kis füstölt oldalas is került bele - és a krumplit is feltettem főni héjjastól.

Az összetört burgonyát sóval, egész tojással, 1 ek. zsírral és liszttel jól összedolgoztam. Annyi lisztet adtam hozzá, hogy jól gyúrható tésztát kapjak. Ezt követően kinyújtottam, darabokra vágtam, majd megtöltötte a kislánykám:







Derelye

3 db nagy héjjában főtt burgonya lereszelve, vagy összetörve
1 db tojás
1 ek. zsír vagy olaj
só - ízlés szerint
liszt


Szeretek a gyerekekkel főzni, egyrészt mert nem töltik tétlenül a napot, tanulnak közben, örömüket lelik benne és hamarabb megy az idő is. Persze ha fiúk lennének, akkor nem ösztönözném őket  a konyhai és háztartási munkálatok elsajátítására, de mivel  lányokról van szó, szeretném felkészíteni őket a női teendők ellátására.
A tésztát forrásban lévő sós vízben kifőztem, pirított morzsában megforgattam.




Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin