Már nagyon várjuk. Nyílik a krókusz, mintha zöldebb lenne a fű, a napnak már nem csak fénye van, hanem érzem ahogy süt. Miután elolvadt a hó, kiengedtük az állatokat is, télen egy nagy körbekerített füves részen vannak, de ilyenkor csak szárított takarmányt kapnak.
2 kecske - és persze az előtérben lévő gida is - kivételével valamennyinek hamarosan gidái lesznek. Lényeges a jó takarmány, hogy a zsíros tejjel kellő képpen tudják a kicsinyeiket táplálni. A jó idő beáltával egész nap kint legelésznek, csak éjszakára kerülnek körbekerített, fedett részre.
És persze a ház őrzője is vigyáz rájuk:
Jól eső érzéssel tölt el, ahogy kinézek az ablakon és láthatom az állatokat. Jó érzés gondoskodni valakiről - nem valamiről! - ők is nagyon hálásak, meghálálják a gondozást, törődést. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egészségesek, gyarapodnak, sokasodnak, ellátnak tejjel, amit fel tudok használni.
A gyerekeim is más szemmel néznek az állatokra, gondoskodnak róluk, szeretik, símogatják, becézgetik őket. Ha engedném, akkor talán a giliszta és a vakond is házi kedvenc lenne.
2 megjegyzés:
Nagyon aranyos állataitok vannak:)
Nagyon örülök, hogy benéztél! Most éppen a szomszédból netezek, mert a gépem karbantartás alatt van, de jönnek az újabb gépek, hiszen a hét végén 3 kisgidával lettünk gazdagabbak! A továbbiak tehát hamarosan, érdekes történettel! Várlak a továbbiakban is szeretettel!
Megjegyzés küldése