Ahogy amit én főzök

Üdvözlöm a betérőket!
Blogom írásának elsődleges célja az, hogy az örökké elvesző receptjeim - melyek legyenek akár cetlire, füzetbe, számítógépre be- és legyezve - elérhetővé válljanak. Ez azért nem jelenti azt, hogy rendetlen lennék, de már annyi mindent készítettem, hogy sokszor nem is emlékszem az ételre, süteményre egyáltalában hogyan is nézett ki!

2010. március 5., péntek

Jön a tavasz!

Már nagyon várjuk. Nyílik a krókusz, mintha zöldebb lenne a fű, a napnak már nem csak fénye van, hanem érzem ahogy süt. Miután elolvadt a hó, kiengedtük az állatokat is,  télen egy nagy körbekerített füves részen vannak, de ilyenkor csak szárított takarmányt kapnak.

2 kecske - és persze az előtérben lévő gida is - kivételével valamennyinek hamarosan gidái lesznek. Lényeges a jó takarmány, hogy a zsíros tejjel kellő képpen tudják a kicsinyeiket táplálni. A jó idő beáltával egész nap kint legelésznek, csak éjszakára kerülnek körbekerített, fedett részre.



És persze a ház őrzője is vigyáz rájuk:


Jól eső érzéssel tölt el, ahogy kinézek az ablakon és láthatom az állatokat. Jó érzés gondoskodni valakiről - nem valamiről! - ők is nagyon hálásak, meghálálják a gondozást, törődést. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egészségesek, gyarapodnak, sokasodnak, ellátnak tejjel, amit fel tudok használni.
A gyerekeim is más szemmel néznek az állatokra, gondoskodnak róluk, szeretik, símogatják, becézgetik őket. Ha engedném, akkor talán a giliszta és a vakond is házi kedvenc lenne.

2 megjegyzés:

L.Krisztina írta...

Nagyon aranyos állataitok vannak:)

Famulus írta...

Nagyon örülök, hogy benéztél! Most éppen a szomszédból netezek, mert a gépem karbantartás alatt van, de jönnek az újabb gépek, hiszen a hét végén 3 kisgidával lettünk gazdagabbak! A továbbiak tehát hamarosan, érdekes történettel! Várlak a továbbiakban is szeretettel!

LinkWithin